Egy csendes gyakorlat arról, amit már régen elismerhetnél magadban – de nem tetted.
Az elismerés nem dicséret és nem megerősítés. Nem kell hozzá, hogy bárki más igazat adjon neked, és nem is arról szól, hogy jobbnak kellene lenned.
Az elismerés ennyi: észreveszed és nevén nevezed, amit létrehoztál, amin átmentél, ami vagy – ítélet nélkül.
Amit nem ismersz el magadban, azt nem is tudod tudatosan használni. Ez az a hely, ahonnan a vágyaid felé el tudsz indulni.
Nincs jó vagy rossz válasz. Írj annyit, amennyi jön – és ha valami feszít vagy meglep, az jó jel.
Minden este egyetlen mondat. Nem kell nagy dolognak lennie – a folytonosság számít, nem a méret.
„Ma elismerem magamban, hogy…”
Nem kell jobbá válnod ahhoz, hogy elismerd magad. Fordítva működik: az elismerésből lesz a következő, szabadabb verziód.